Másnap a város fele gördülve elszorult torokkal lestem a reklámtábla irányába és isteni megkönnyebbülés volt látni, hogy nincs ott semmilyen parkolóautomata. Aludjatok jól, ha tudtok!
Másnap a város fele gördülve elszorult torokkal lestem a reklámtábla irányába és isteni megkönnyebbülés volt látni, hogy nincs ott semmilyen parkolóautomata. Aludjatok jól, ha tudtok!
Június 27-én, szombaton, a zetelaki napok keretében szerveztünk meg első alkalommal Zetelakán egy futóversenyt, melyet Deságkapu-maratonnak neveztünk el. D.e. 10 órakor 96 versenyző állt a starthoz, de sajnos fotót a verseny ezen fontos és látványos részéről nem tudunk közölni, mert beszervezett fotósunk (András Ervin) váratlan, az időbe bele nem kalkulált események miatt elkésett.
Ettől függetlenül a startpetárda eldördült, a versenyzők nekiiramodtak. Közben fotósunk is előkerült, Gumis Levi gázralépett, hogy a "Platós Dácsiá"-ról a verseny hátrelevő 2/3-át megörökíthessük.
Futottak kicsik és nagyok
fiúk és lányok
Volt aki előre és volt aki hátra...
A mezőny egy része
és egy másik része
Szervezők (a zöld póló a kezében van) közül is akadt egy bátor
az út felénél frissítő várta a versenyzőket
Volt aki futtában ivott...
...és volt aki megállt egy percre
Már nem lehet sok hátra
Van aki már előre ünnepel,
gondolja majd csöndben beéri az elsőket
de sajnos észreveszik, miben sántikál és ők is belehúznak
és beér a győztes (Sánduly Ervin), mögötte a második (Máthé Lehel), amögött meg a harmadik (András Zsolt)
A zsűri lesi a beérkezőket
A szervezők (Sándor Csaba, Sándor Barna) keresik a győzteseket
Megvagytok!
Egy közös fotó
Gumis Levi elégedett, PC Lóri nem tűnik annak
Hamarosan mindenki beérkezik a célba
Legfiatalabb is győztesként érkezik
Akik segítettek és vigyáztak a versenyzőkre
A győztes mindig népszerű, nem csoda, hogy más is szívesen pózolna vele
De ő inkább apuval maradna
Következik az eredmény hírdetés: a gyerekek,
a lányok
a fiúk
a boldogok
és a katona
és itt még nincsen vége, mert közben előkerült néhány fotó a bemelegítésről is:
HAMAROSAN.
Olvastam valahol a neten, hogy a legújabb képregény-adaptáció, a "Sötét lovag" egy halom rekordot megdöntött a mozipénztáraknál és szédítő sebességgel mássza a különböző toplistákat. Ez a legújabb Batman-film 155 millió dollárt hozott a hétvégén és valószínűsítik, hogy további rekordok következnek. Szinte nem is meglepő, hogy a második helyre szorított hasonló rekorder film egy másik képregény, a 150 milliós Pókember 3. A harmadik szóra sem érdemes, csak a 27 milliót kaszált a hétvégén.
A jelenség elgondolkodtat és akaratlanul is osztályfőnököm szavait hallom a fülemben: "Mit következthet ebből az utca embere?"
Tényleg ilyen sok moziba járó gyerek meg kamasz van? Nem hiszem. Lehet, hogy többször is megnézik, de ez sem a teljes igazság. A hírekben látni lehet, amint a mozik előtt kígyózó sorokban legalább annyi, ha nem több felnőtt van, mint kiskorú, tehát vagy még sokan kamaszok maradtunk és 30-40-50 éves fejjel is képregényeket forgatunk és Batman-filmet nézünk a popkorn-kóla mellé vagy mondhatjuk azt is, hogy olyan időket élünk, amikor már nincs mibe fogódzni ha csak egy-két órára is, csak a szuperhősökbe. Itt akár párhuzamot is vonhatunk a régmúlt idők meséivel, legendáival, ahol a sokat sanyargatott nép a legendák, mesék világában keresett menedéket, ahol a jó mindig nyert és a rossz mindig elnyerte méltó büntetését. Ehhez hozzáadhatjuk, hogy a kamaszoknak példaképekre van szükségük, szuperhősökre, akik a hétköznapjaikban hétköznapiak, de éjjel vagy amikor szükségünk van rájuk, félreismerhetetlen szuperruhát öltenek és megmentik a világot a korrupt rendőrfőnököktől vagy polgármestertől, gaz banditától, öltönyös maffiózótól avagy egy-egy szupergazfickótól. És teszik ezt újra meg újra, mert a gaz soha nem pusztul ki, csak alkalmazkodik, átváltozik és újra lecsap és nekünk nem marad más, mint remélni kortól függetlenül, hogy eljön egyszer a mi szuperhősünk is és megszabadít a gonosztól. Következtetés: a gaz ellenszere a szuperhős.
Eddig OK. A gazt elintéztük, de mi lesz a butával? Mert a buta lehet jóindulatú is, de bizonyítottan legalább annyi kárt tud csinálni, mint egy gazember. De őt nem lehet büntetni, hiszen jóindulattal csinálta, amit csinált, legföljebb sajnálni, hogy "Ó, Istenem, könyörülj szegényen, bocsásd meg neki, nem tudta mit csinál." Így aztán egyet sajnálkozunk, esetleg csóváljuk a fejünket és hagyjuk, hogy csinálja tovább, hiszen a jóindulat a fontos meg az hogy csináljunk valamit, mindegy, hogy mit, és hogy jól vagy rosszul, lassan, tétovázva vagy jó ütemben, csak csináljuk.
A pokol felé vezető út jóindulattal van kikövezve. Ehhez kívánok jó munkát!
Alig száradt meg a tinta az előző bejegyzésemen, máris megjelenik egy másik röplap, most a "másik oldalról", amely Korpos Bélát veszi célba, igaz, hogy enyhébb hangnemben és részletesebben, de az eredmény ugyanaz: nevüket nem vállaló valakik irodalminak nem mondható szövegkörnyezetben szapulják a célszemélyt. Fejlődés ugyan tapasztalható: itt nem csak negatív kampányszöveg található, hanem pozitív is, amely Kozma Lajost veszi védelmébe.
Egy nagy bajom van a többi kisebb mellett ezzel a röplappal: ellopták a kampányszlogenem és arcátlanul felhasználták ehhez a mocsokhoz. „Mi jöhet még?” kérdeztem az előző bejegyzésemben. Hát kérem szépen pont az, amitől féltem: még egy röplap. Ugyanezt a kérdést megint felteszem: Mi jöhet még? Remélem a választások lejártával immár több ilyen NEM.
Végezetül leszögezném: az igaz, hogy én Kozma Lajost támogattam a választások első fordulója után, de ezt a röplapot NEM!
Ismétlem magam: Mondjunk nemet a rágalmazó röplapokra!
A minap reggel kezembe került az a röplap, amely valószínűleg sokunkat foglalkoztat azóta is. Én legalábbis nem tudok leszállni a témáról.
Eddig azt hirdettük fennen, hogy a mi kis falunkba nem érhet el az a sárdobálás, az az iszapbirkózás, amely közelebbről Székelyudvarhelyt, távolabbról pedig úgy általában a román és magyar főleg városi politikai életet jellemzi.
Hát elért, és történt, ami történt, de mi jöhet még?
A röplap NAGYBETŰKKEL hirdeti a két célszemélyhez fűződő gondolatait, miközben szerzője megfeledkezik, arról, hogy most épp Ő süllyedt le a röplapban megfogalmazott egyik vádponthoz, nevezetesen az aljassághoz. Az éj leple alatt a sötétben csak a sötét szándékú ember dolgozik. Nem az én tisztem tárgyalni a röplap igazságtartalmát. Egyik barátom jut ilyenkor eszembe, neki a szavajárása: „Kinek nem inge, ne vegye magára, de kinek inge, az öltözzön fel.” De nem ez a fontos. A tett súlyosságára, annak fertőzésveszélyére hívnám fel a figyelmet. Ha ezt nem ítéljük el, nem határolódunk el tőle és nem lépünk fel ellene, akkor komoly problémával nézünk szembe. Bárki veheti kivitelezhető példának és ha érdeke, érzelmei úgy vezérlik, netán csak úgy szottyan kedve, bárki(k) ellen bevetheti ezt a fegyvert, súlyos károkat okozva nemcsak a célszemélyeknek, de a közösségnek is, függetlenül a röplap igazságtartalmától.
Mondhatnánk azt, hogy ez még mindig jobb, mint bottal, puskával intézni az ilyen ügyeket. De nem! Nem lehet az az üzenet a jelen és a jövő generációi számára, hogy a választási ellenfél legyőzéséért, az igazságért, vagy bármely más célért ilyen módszerekkel is lehet küzdeni. Mondjunk nemet a rágalmazó röplapokra!
Mai "anyagom" kiindulópontja egyeik ellenfelem, Kozma Lajos kommentje, illetve annak lereagálása: "szerintem nincs a községben olyan lakos, aki ne akarná a programodban leírtakat. Legfennebb a módszerek és eszközök különböznek."
Remélem ez így is van, igyekeztem programomat úgy kialakítani, hogy az - a teljesség igénye nélkül - találkozzon a zetelakiak igényeivel. Gondolom nem trafálok mellé azzal, hogy azt mondom, a második mondat arról szól, hogy úgy Kozma Lajcsi, mint a többi ellenfelem is hasonló programmal készült, legfeljebb más eszközökkel és más módszerekkel, szóval másként. Bevallom ez a gondolat már egy jó ideje foglalkoztat, annál is inkább, mert a versenyhelyzet arra készteti a "versenyzőket", hogy többet mutassanak fel, mint vetélytársaik. Mivel tudnék én többet, mint ellenfeleim? Program szintjén semmivel sem tudok többet, mint más és más se többet, mint én, mert a tennivalók adják magukat és meg van, hogy mit kell tenni, hogy haladhassunk előre. Mindenik villanyt ígér Sikaszónak és a birtoklevelek kiadását, ivói utat és járdákat, napközit és pályázatokat.Ezeket kell megvalósítani, ezekre van égető szükség.
Amivel többet ígérek az az, hogy a tennivalók sorrendjét a lakosság igényei szerint alakítom, a munkálatok más minőségben, más komolysággal lesznek elvégezve és rövidebb idő alatt. Azt adom a zetelakiaknak, amire igazán szükségük van.
Egy másik komment, a Sándor Csabáé, hiányolja a sportbázis kiépítését a programomból.
Nem ez az egyedüli hiány. Nem beszéltem a civil szféráról, az egyházról, az intézményekről úgy általában. Pedig az ezekkel való együtműködés, a közös tervek kidolgozása és megvalósítása programom szerves részét képezik. Már az itt megjelent programom elején leszögeztem, hogy az a teljesség igénye nélkül született. Az, hogy valami hiányzik belőle, az nem jelenti azt, hogy nincs benne a kidolgozás alatt lévő bővített tervemben és elképzeléseimben. Ami itt látható a blogomban csak egy kivonata, párlata annak az egységes nagynak, amelyet folyamatosan bővítek, főleg lakossági javaslatok nyomán.
A programomat a zetelakiak fogják alakítani, és én azt adom a zetelakiaknak, amire igazán szükségük van.
Aki ismer, tudja, hogy amatőr sportolóként mennyire szívügyem a sport és a kultúra (Minifoci bajnokság és asztalitenisz bajnokság szervezése. A minifoci pályán több javítást is végeztünk barátaimmal: hálómagasítás, sáncolás, padok, szemetesek készítése, kapuhálók, stb). És nem úgy szívügyem, mint egyik köztiszteletnek örvendő falustársunknak, aki egyik gyenge pillanatában azt találta javasolni, hogy a sportcsarnokot és a kultúrotthont be kell zárni, ha nem termelnek profitot. Többször hangoztattam a sportbázisról alkotott elképzeléseimet, amelyben szerepel műgyepes pálya, teniszpálya és uszoda is. Azt viszont te is tudod, Csaba, hogy az átgondolt terv hiánya,a kapkodás és a lehetőségek szűkössége máris veszélybe sodorta ezeket a terveket.
- tiszta jövőképért fejlesztési tervet
A közösség bevonásával, lakossági megkérdezéssel és szakemberekre támaszkodva szükséges elkészíteni egy egységes és átfogó fejlesztési tervet, mert csak egy ilyen terv alapján lehet a község életében igazán hatékonyan és rendezetten fejleszteni bármilyen téren
- kristálytiszta patakokat, folyókat, erdőket, mezőket
Ma már senki sem lehet közömbös a minket körülölelő természettel szemben, meg kell őriznünk természeti kincseink tisztaságát és védeni élővilágát, mert a saját érdekünk, mi is része vagyunk és emellett nagy vonzerő a turisták számára is.
- tiszta, portól, sártól mentes utcákat és házakat
Közérzetünket rontja a sár, a por, amelyet a megnövekedett forgalom okoz nap, mint nap még egészségünket is veszélyezteti, ezért szükséges megfelelő útkarbantartás, a pénzügyi források függvényében aszfaltozás, az esővíz elvezetése. Ha ez megoldódna, akkor akár Zetelaka már versenyezhetne a „legtisztább település” címért is.
- tiszta cipőkért és a biztonságért járdákat
A megnövekedett autósforgalom és a szűk főutca miatt ma már elengedhetetlen a járda, amely biztosítja a gyalogosok biztonságát és kényelmét.
- tiszta környezetet a turizmus fejlődéséért és magunkért
A fenti három pont együtt, kiegészítve fenntartható hulladékgazdálkodással eredményez majd egy olyan életteret, amelyben jól érzik maguk a turisták (a turizmus nagyon, mint egyik fő jövedelemforrás nagy figyelmet érdemel) és jól érezzük magunkat mi, a falu lakói.
- tiszta birtokviszonyokat
A birtoklevelek kiadásának felgyorsítása és mihamarabbi befejezése a feltétele annak, hogy a birtokosok rendelkezzenek végre jogos vagyonukról, adják-vegyék, termeljenek rajta és a gazdák szövetkezhessenek, ami azért fontos, hogy fel tudják venni a versenyt az Európai Unió gazdasági életében
- világosságot Sikaszónak
A 21. században már szinte elképzelhetetlen, hogy egy megyei út melletti településen ne legyen villany. Célom, hogy Sikaszó is a 21. századba emelkedjen. Célom továbbá, hogy minden kültelek, Ivó, Deság, Zeteváralja, Sikaszó, Küküllőmezeje arányos figyelemben és juttatásokban részesüljenek.
- tiszta székelyruhát az ünnepeken, hagyományt és kultúrát
Amely népnek nincs múltja, gyökere, hogy legyen jövője? Nagyon fontosnak tartom azon szerveződések támogatását, amely lelkünket és testünket - gondolok itt a kultúra és a sport minden formájára – frissen tartja. Ápoljuk történelmünk, emlékezzünk nagyjainkra és termeljük ki a jövő nagyjait.
- tiszta közügyeket, érthető tájékoztatást
Szeretném a döntésekbe a lakosságot jobban bevonni és a döntésekről érthetően tájékoztatni, hiszen a döntések Önökről szólnak. Rendszeres fórumokat, beszélgetéseket tartani témakörök szerint: gazdákkal, civil szervezetekkel, vendéglátókkal, vállalkozókkal és intézményvezetőkkel, fiatalokkal és nyugdíjasokkal. Szeretném továbbá a község hírlapját és honlapját fenntartani, rendszeresebbé tenni és hasznos információkkal tölteni meg.
- tiszta, örömteli tekintetért gyermekeink szemében: MINDENT
Gyerekeink a jövő! Az ő nevelésük, az oktatásuk minősége hordozza Zetelaka jövőbeni erejét és hírét, ezért minden el kell követni, hogy az ehhez szükséges feltételek biztosítva legyenek: korszerű napközi, óvoda, iskola és nevelés-oktatás.
- több alkalommal járultam hozzá javaslataimmal a községi utcák helyzetének javítása, rendeződése érdekében, valamint újságcikket is írtam ebben a témában.
Szeretnék ezúton köszönetet mondani mindazoknak, akik a fenti tevékenységeimben segítettek.
Rólam
1976. július 26.-án születtem Zetelakán, az első nyolc osztályt Zetelakán a mai dr. P. Boros Fortunát általános iskolában, a középiskolai tanulmányaimat pedig a székelyudvarhelyi „Tamási Áron” líceum matematika-fizika szakán végeztem.
Érettségi után a „Gábor Dénes Informatikai Főiskola” udvarhelyi kihelyezett tagozatára felvételiztem, ahol 1999-ben informatikus mérnöki diplomát szereztem amelyet további egy tanulmányi év keretében a Kolozsvári Műszaki Egyetemen az Automatizálás és Számítógépek szakon honosítottam. Társalgási szinten beszélem az angol nyelvet, amelyet főként a kolozsvári Heltai Tanárképző Kollégium képzésein sajátítottam el. Ezenkívül több Projektmenedzsment és vidékfejlesztés témakörben tartott okleveles képzésen is részt vettem, ahol olyan ismereteket sajátítottam el, amelyek nélkülözhetetlenek fejlesztési tervek, stratégiák kidolgozásához, illetve pályázatíráshoz.
Közösségi szerepvállalásaim az 1998-ban megalakult Zetelaki Ifjúsági Fórummal (ZIF) kezdődnek, ahol vezetőségi tagként, társaimmal a kidolgozott ifjúsági sport- és kulturális terveinket próbáltuk megvalósítani. Több rendezvény szervezésében részt vállaltam, de ezekből kiemelkedik a mai napig rendezésre kerülő, 10. szezonnál tartó Zetelaki Minifoci Bajnokság.
2000 és 2003 között a Hegyalja Kistérségi Egyesület menedzsereként munkatársaimmal Farkaslaka, Oroszhegy, Fenyéd (Máréfalvát is magába foglalva), Varság és Zetalaka alkotta kistérség fejlesztésén dolgoztunk. Többek között nagy közösségi bevonással és szakemberek, illetve a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diákjainak és tanárainak segítségével elkészítettük a kistérség fejlesztési tervét, amely magába foglalta a vidék turisztikai, szociális, mezőgazdasági, ipari, környezetvédelmi, kulturális fejlesztésének terveit. Ezenkívül partnerségeket, kapcsolatokat hoztunk létre különböző szervezetekkel az Egyesült Államokból, Magyarországról, Lettországból és itthonról. Több sikeres pályázatot írtam összesen kb. 200.000 Euró értékben, amelyekből megemlíteném a Zetelaki Közbirtokosság és az Alabama állambeli Auburn Egyetem partnerségén alapuló sokoldalú projektet, amelynek 2001 és 2003 között voltam a projektkoordinátora. A projekt eredményei között megemlítendő a csemetekert létesítése, a Közbirtokosság szervezeti és nem-fa termékek fejlesztési terve, tapasztalat- és tudásanyag áramlása a fiatal szervezet felé, a Közbirtokosság és a magánerdő-gondnokság technikai eszközökkel való felszerelése éstöbb közösségi gyűlés szervezése, amelyek közül az egyik felgyorsította az erdő-visszaszolgáltatás gyötrelmes és hosszú folyamatát.