Olvastam valahol a neten, hogy a legújabb képregény-adaptáció, a "Sötét lovag" egy halom rekordot megdöntött a mozipénztáraknál és szédítő sebességgel mássza a különböző toplistákat. Ez a legújabb Batman-film 155 millió dollárt hozott a hétvégén és valószínűsítik, hogy további rekordok következnek. Szinte nem is meglepő, hogy a második helyre szorított hasonló rekorder film egy másik képregény, a 150 milliós Pókember 3. A harmadik szóra sem érdemes, csak a 27 milliót kaszált a hétvégén.

A jelenség elgondolkodtat és akaratlanul is osztályfőnököm szavait hallom a fülemben: "Mit következthet ebből az utca embere?"
         Tényleg ilyen sok moziba járó gyerek meg kamasz van? Nem hiszem. Lehet, hogy többször is megnézik, de ez sem a teljes igazság. A hírekben látni lehet, amint a mozik előtt kígyózó sorokban legalább annyi, ha nem több felnőtt van, mint kiskorú, tehát vagy még sokan kamaszok maradtunk és 30-40-50 éves fejjel is képregényeket forgatunk és Batman-filmet nézünk a popkorn-kóla mellé vagy mondhatjuk azt is, hogy olyan időket élünk, amikor már nincs mibe fogódzni ha csak egy-két órára is, csak a szuperhősökbe. Itt akár párhuzamot is vonhatunk a régmúlt idők meséivel, legendáival, ahol a sokat sanyargatott nép a legendák, mesék világában keresett menedéket, ahol a jó mindig nyert és a rossz mindig elnyerte méltó büntetését. Ehhez hozzáadhatjuk, hogy a kamaszoknak példaképekre van szükségük, szuperhősökre, akik a hétköznapjaikban hétköznapiak, de éjjel vagy amikor szükségünk van rájuk, félreismerhetetlen szuperruhát öltenek és megmentik a világot a korrupt rendőrfőnököktől vagy polgármestertől, gaz banditától, öltönyös maffiózótól avagy egy-egy szupergazfickótól. És teszik ezt újra meg újra, mert a gaz soha nem pusztul ki, csak alkalmazkodik, átváltozik és újra lecsap és nekünk nem marad más, mint remélni kortól függetlenül, hogy eljön egyszer a mi szuperhősünk is és megszabadít a gonosztól. Következtetés: a gaz ellenszere a szuperhős.

           Eddig OK. A gazt elintéztük, de mi lesz a butával? Mert a buta lehet jóindulatú is, de bizonyítottan legalább annyi kárt tud csinálni, mint egy gazember. De őt nem lehet büntetni, hiszen jóindulattal csinálta, amit csinált, legföljebb sajnálni, hogy "Ó, Istenem, könyörülj szegényen, bocsásd meg neki, nem tudta mit csinál." Így aztán egyet sajnálkozunk, esetleg csóváljuk a fejünket és hagyjuk, hogy csinálja tovább, hiszen a jóindulat a fontos meg az hogy csináljunk valamit, mindegy, hogy mit, és hogy jól vagy rosszul, lassan, tétovázva vagy jó ütemben, csak csináljuk.
           A pokol felé vezető út jóindulattal van kikövezve. Ehhez kívánok jó munkát!