Hej, de rég nem írtam bejegyzést ide, a blogomba. Látszik, hogy két választás között vagyunk, s jó szokás szerint lapítunk. Mert úgy-e, az a szokása a mai választottaknak, hogy két kampány között szédelegnek, mint az őszi legyek, közbe-közbe egy-két dolgot úgy szemszúrásból ugyan megcsinálnak, de igazán a választások előtt néhány hónappal indulnak be. Akkor aztán avatások, jótékonysági akciók, médiaszereplések és az elmaradhatatlan ingyencukorliszt, illetve az ingyenbulisörrelmiccsel akciók napi sűrűsége feltűnően megnövekszik.

Akkor vajon mi a csuda történt - teheted fel a kérdést kedves Olvasó-, hogy most mégis írok? Tudom, sokatoknak a válasz is megvan már, de engedjétek meg, hogy azért mégis jómagam válaszoljak.

Nos, Zetelaka közélete az utóbbi időben botrányoktól és dühös SMS-véleményektől hangos, olyannyira, hogy még a nemzet televíziója is felkapta a témát. Nos, egy ideje már én is fészkelődök, hogy valahogy „megmondhassam a magamét”, de az SMS rovat túl szűknek tűnik, így maradt számomra a blog. De vajon sikerül-e beolvasni annak, akinek szeretnék vagy egyúttal saját magam is lehúzom a vécén?

 

Javában olvasom (nehogy valaki azt higgye, hogy olyan sokat olvasok. Az idézett részlet végén ki is derül, hogy miért nem) Ioan Groşan Vaslui megye a NATO-ra gyúr című könyvét, amely kissé elkeserített. A mű cselekménye 2084-ben játszódik, amikor is nagyhatalmak rejtélyes megfontolások alapján úgy döntenek, hogy Romániát lépcsőzetesen – megyénként – veszik fel a NATO-ba. Már csak Szilágy és Vaslui megye nem tagja a NATO-nak és a történetben éppen az vár döntésre, hogy melyik megyét vegyék fel. A kiragadott részlet szereplőiről, úgy érzem, kell szólnom pár szót. Esmé, aki az alábbi részletben osztja az észt, Gagauziából érkezett egy rozzant autóbusznyi társával és a két év múlva esedékes reykjaviki Folklór Fesztiválra „igyekeznek”. Esmé egy gyönyörű és okos, „csupa csont s bőr, de paradoxális módon valami hatalmas keblekkel és két, cucuteni hamuzó nagyságú ibolyakék szemekkel rendelkező vézna gagauz lány”, kb. 145 cm magas és mindent tud kis hazájáról, Gagauziáról. Safta Abourului a begipszelt lábú hölgy a Tampax Művek alkalmazottja Getuţával, a munkanélküli pikkelysömörös lánnyal együtt a megye prefektusától azt a feladatot kapták, hogy a NATO tábornokok szexuális ígényeit kielégítsék és ezzel elősegítsék Vaslui megye felvételét a NATO-ba. Alább a hármuk tartalmas beszélgetését élvezhetjük:

 

- „Na ide figyelj, kedves Esmé – szólalt meg Getuţa, a munkanélküli -, ti ott, Gagauziában, miként kormányozzátok az országotokat? Köztársaság vagytok nemde?

-    Igen, köztársaság – válaszolta Esmé, a gagauz lány. Kicsi korunktól fogva republikánusok vagyunk, de nem úgy, mint ti.

-    Hanem hogy? – kérdezte Getuţa, a munkanélküli.

-    Néhány évvel ezelőtt megpróbáltuk Platón „Köztársasága” szerint kormányozni magunkat, de nem vált be. Mer’ az értelmiségi ha hatalomra jut, meghülyül, s mivel amúgy sincs túl sok belőlük, kár lett volna elvesztegetni őket. Úgyhogy nálunk a többség, vagyis az ostobák kormányoznak.

-    Hogyhogy az ostobák kormányoznak? – ráncolta homlokát Safta.

-    Hát ki más kormányozzon? – Válaszolta Esmé. – Én? Azt hiszed megbolondultm? Hát nem jobb turnékra járni?

-    Pártjaitok nincsenek? – kérdezte a munkanélküli Getuţa.

-    Volt vagy három, de elpusztulrak. A szegény ember nem szereti a pártokat, s akkor inti be nekik a nagymecsetet, amikor a legkevésbé számítanak rá.

-    Továbbra sem értem – mondta Safta Abourului. – Milyen kritériumok alapján választjátok ki vezetőiteket?

-    A tisztesség és alkalmasság kritériumai alapján – válaszolta Esmé. – Egy okos ember, ha hatalomra jut, azonnal lopni akar, mert ilyen az ember. Egy ostoba viszont, ha hatalomra kerül, nem akar lopni, mert hiszen azért ostoba. Ha megkísérli a lopást, azt jelenti, hogy kiokosodott, és azon nyomban leváltjuk, mert nagy a kockázata annak, hogy értelmiségi váljék belőle. De egy igazi ostoba mélységesen becsületes, tehát a maga ostobaságában tökéletesen alkalmas. Azért nagyobb a mi GDP-nk, mint a tiétek.

-    Jó, jó – mondta Safta Abourului -, a belügyek területén még megértem. De mi van a külügyekkel? A külföldi delegációk, az európai biztosok és a NATO-küldöttségek, akik ellátogatnak hozzátok, nem jönnek rá, hogy ostobákkal van dolguk?

-    Nem feltétlenül – válaszolta a gagauz Esmé -, merthogy őnekik is megvannak a saját ostobáik, csak kissé kimosakodottabbak, és nyakkendőt hordanak. És amikor a mi ostobáink találkoznak az övéikkel, ugye nem csoda, hogy hamar aláírnak mindenféle szerződést, együttműködési megállapodást, stb. Figyelj rám: hol építették meg az európai kőolajvezetéket, nálunk vagy nálatok?

-    Nálatok - ismerte el Safta Abourului.

-    Na látod? – mondta büszkén Esmé. – És tudod, hány osztályt végzett a mi kőolajügyi miniszterünk? Kettőt s kisebbet, azt is levelezőn!

-    Egyvalamit mégsem értek – szólalt meg Getuţa, a munkanélküli. – Azt még megértem, például, hogy az ostobák kormányoznak benneteket, vagyis a többség, és ez minden demokratikus normának meg is felel, hiszen így természetes, mert hát a kisebbségek mégsem kormányozhatnak. De vajon ez a hatalomgyakorlás, még ha ostobák végzik is, idővel nem vezet egyfajta öntudat, ostoba öntudat kialakulásához?

-    Csak elvétve – válaszolt a gagauz Esmé. – Az ostobák úgy őrizkednek az öntudattól, mint ördög a szenteltvíztől, mert ha odáig jutnának, fennálna a veszély, hogy értelmiségi váljék belőlük, s akkor viszlát, hatalom! És ki az az őrült, aki felcserélné a hatalmat olvasásra?”

 

A gagauz Esmé, két cucuteni hamuzó nagyságú ibolyakék szemekkel jól megasszonta, de én nem tudok egyetérteni vele! A fenti történet a képzelet szülötte. Én nem hiszem el, hogy a mi világunkban az ostobák kormányoznak. Hiszem, hogy az ostobák vannak kisebbségben. Én hiszem az értelem és az ésszerűség, a becsület és a tisztesség győzelmét. Mondom én ezt a tudományban bízva. Mert a tudomány mai állása szerint ezek a pozitív értékeket hordozó szavak.

Valami mégis fúrja az oldalam. Mi van, ha Groșan világa nem is áll olyan messze a miénktől. Jóságos ég! Mi van, ha tényleg... Ha így állunk, akkor most biztos ami biztos alapon el kell döntenem, hogy mi vagyok. Tolvaj vagy ostoba? Meg kell néznem a leltárom. Hmm... Nincs benne lopott holmi. Szuper, akkor ostoba vagyok. Nem is olvasok többet semmit.

 

Csókolom!