A minap reggel kezembe került az a röplap, amely valószínűleg sokunkat foglalkoztat azóta is. Én legalábbis nem tudok leszállni a témáról.

Eddig azt hirdettük fennen, hogy a mi kis falunkba nem érhet el az a sárdobálás, az az iszapbirkózás, amely közelebbről Székelyudvarhelyt, távolabbról pedig úgy általában a román és magyar főleg városi politikai életet jellemzi.
    Hát elért, és történt, ami történt, de mi jöhet még?
A röplap NAGYBETŰKKEL hirdeti a két célszemélyhez fűződő gondolatait, miközben szerzője megfeledkezik, arról, hogy most épp Ő süllyedt le a röplapban megfogalmazott egyik vádponthoz, nevezetesen az aljassághoz. Az éj leple alatt a sötétben csak a sötét szándékú ember dolgozik. Nem az én tisztem tárgyalni a röplap igazságtartalmát. Egyik barátom jut ilyenkor eszembe, neki a szavajárása: „Kinek nem inge, ne vegye magára, de kinek inge, az öltözzön fel.” De nem ez a fontos. A tett súlyosságára, annak fertőzésveszélyére hívnám fel a figyelmet. Ha ezt nem ítéljük el, nem határolódunk el tőle és nem lépünk fel ellene, akkor komoly problémával nézünk szembe. Bárki veheti kivitelezhető példának és ha érdeke, érzelmei úgy vezérlik, netán csak úgy szottyan kedve, bárki(k) ellen bevetheti ezt a fegyvert, súlyos károkat okozva nemcsak a célszemélyeknek, de a közösségnek is, függetlenül a röplap igazságtartalmától.

Mondhatnánk azt, hogy ez még mindig jobb, mint bottal, puskával intézni az ilyen ügyeket. De nem! Nem lehet az az üzenet a jelen és a jövő generációi számára, hogy a választási ellenfél legyőzéséért, az igazságért, vagy bármely más célért ilyen módszerekkel is lehet küzdeni. Mondjunk nemet a rágalmazó röplapokra!