Mai "anyagom" kiindulópontja egyeik ellenfelem, Kozma Lajos kommentje, illetve annak lereagálása: "szerintem nincs a községben olyan lakos, aki ne akarná a programodban leírtakat. Legfennebb a módszerek és eszközök különböznek."
Remélem ez így is van, igyekeztem programomat úgy kialakítani, hogy az - a teljesség igénye nélkül - találkozzon a zetelakiak igényeivel. Gondolom nem trafálok mellé azzal, hogy azt mondom, a második mondat arról szól, hogy úgy Kozma Lajcsi, mint a többi ellenfelem is hasonló programmal készült, legfeljebb más eszközökkel és más módszerekkel, szóval másként. Bevallom ez a gondolat már egy jó ideje foglalkoztat, annál is inkább, mert a versenyhelyzet arra készteti a "versenyzőket", hogy többet mutassanak fel, mint vetélytársaik. Mivel tudnék én többet, mint ellenfeleim? Program szintjén semmivel sem tudok többet, mint más és más se többet, mint én, mert a tennivalók adják magukat és meg van, hogy mit kell tenni, hogy haladhassunk előre. Mindenik villanyt ígér Sikaszónak és a birtoklevelek kiadását, ivói utat és járdákat, napközit és pályázatokat.Ezeket kell megvalósítani, ezekre van égető szükség.
Amivel többet ígérek az az, hogy a tennivalók sorrendjét a lakosság igényei szerint alakítom, a munkálatok más minőségben, más komolysággal lesznek elvégezve és rövidebb idő alatt. Azt adom a zetelakiaknak, amire igazán szükségük van.
Egy másik komment, a Sándor Csabáé, hiányolja a sportbázis kiépítését a programomból.
Nem ez az egyedüli hiány. Nem beszéltem a civil szféráról, az egyházról, az intézményekről úgy általában. Pedig az ezekkel való együtműködés, a közös tervek kidolgozása és megvalósítása programom szerves részét képezik. Már az itt megjelent programom elején leszögeztem, hogy az a teljesség igénye nélkül született. Az, hogy valami hiányzik belőle, az nem jelenti azt, hogy nincs benne a kidolgozás alatt lévő bővített tervemben és elképzeléseimben. Ami itt látható a blogomban csak egy kivonata, párlata annak az egységes nagynak, amelyet folyamatosan bővítek, főleg lakossági javaslatok nyomán.
A programomat a zetelakiak fogják alakítani, és én azt adom a zetelakiaknak, amire igazán szükségük van.
Aki ismer, tudja, hogy amatőr sportolóként mennyire szívügyem a sport és a kultúra (Minifoci bajnokság és asztalitenisz bajnokság szervezése. A minifoci pályán több javítást is végeztünk barátaimmal: hálómagasítás, sáncolás, padok, szemetesek készítése, kapuhálók, stb). És nem úgy szívügyem, mint egyik köztiszteletnek örvendő falustársunknak, aki egyik gyenge pillanatában azt találta javasolni, hogy a sportcsarnokot és a kultúrotthont be kell zárni, ha nem termelnek profitot. Többször hangoztattam a sportbázisról alkotott elképzeléseimet, amelyben szerepel műgyepes pálya, teniszpálya és uszoda is. Azt viszont te is tudod, Csaba, hogy az átgondolt terv hiánya,a kapkodás és a lehetőségek szűkössége máris veszélybe sodorta ezeket a terveket.
